Magyarorszag

Kicsit megkesve, de azert beszamolok a Mo-i utunkrol. Igaz holnap lesz 1 hete, hogy itthon vagyunk. :)

Marcius 27-en indultunk az ejfeli komppal Mo-ra. A kompon tok kis jatszohelyet alakitottak ki a gyerekeknek, hogy ne unatkozzanak az uton. Persze az en antiszocialis fiam meg veletlenul sem akart bemenni oda. Fel ora gyozkodes utan feladtam. Aztan egyszercsak gondolt egyet es bement. Na onnantol Martin hangos nevetesetol zengett az egesz komp. A nagy jatek kozben 5 percenkent kirohant, adott egy puszit es rohant vissza jatszani. Annyira kifaradt, hogy szinte vegigaludta a kocsiban az egesz utat. Amikor pedig felebredt pisilni akkorat esett a sarban, eloszor hasra, majd felallt es ijedteben seggreult. Mondanom sem kell, hogy meg a fule is saros volt, at kellett oltoztetnunk az ut szelen. Azt megjegyzem, hogy ahogy kiszalltunk a kompbol egeszen Mo-ig ugy szakadt az eso, hogy alig latott ki Norbi a szelvedon. :(

En jol elvoltam az uton, tullszoknyat varrtam es kozben eroteljesen karomkodtam, kihasznalva, hogy a gyerek ugysem hallja. Mondtam Norbinak, hogy ha megegyszer csak ragondolok, hogy az autoban varrjak tullszoknyat, akkor csapjon agyon. A lenyeg, hogy elkeszult es fel is lett avatva Mo-on. :)

Na az ora jol megszivatott minket, vagyis mi magunkat. Ejfelkor tudtuk meg, hogy oraatallitas van, igy buktunk megegy orat az alap 1 ora idoeltolodason felul. Ez meg nem is lett volna akkora problema, ha Norbi nem azon a telefonon allitja be az ebresztot amit nem allitottunk at. Volt meg idonk boven, faradtak is voltunk, hat megalltunk egy pihenoben aludni. Ugy terveztuk, hogy reggel 7-re erkezunk a baratainkhoz. Na igen, csakhogy a telefon ket oraval kesobb csorgott, mint kellett volna, igy 7 helyett 9-kor ertunk oda. Norbi kiszedett az autobol, bevagott a kadba Martinnal egyutt, addig o kipakolt a kocsibol es ahogy vegeztunk mar rohantunk a fotozasra. Ut kozben ettunk egy szendvicset es igy is kestunk fel orat. :(

A fotozast nagyon elveztem bar nagyon faraszto volt. Aki nem tudja, annak leirom, hogy elso sorban azert mentunk Mo-ra, hogy elkeszitsem a portfoliomat. Kibereltek nekem egy mutermet es odajottek a gyerekek a szuleikkel, hogy lefotozzam oket. Mind egytol-egyig nagyon aranyos es ugyes volt. Martin is hozta a formajat, mindig megmutatta, hogy kell pozolni, igy odacsalogatta az elkoszalt mini modelleket. :) A fotozas utan elmentunk Moniekhoz ahol Martin vegre jatszhatott a babakori baratnojevel. Ugy tunik nem mult el a nagy szerelem, mert nagyon jol kijottek egymassal es azota is minden nap emlegeti Pannit :)

Masnapra megegy fotozast szervezett Pali, akitol a mutermet bereltuk, egy munkatarsanak a kislanyat kellett lefenykepeznem. O is nagyon ugyes volt es latszott rajta, hogy nem eloszor all a kamerak elott. Itt meg is emlitem, hogy elkezdem irni a fotos blogomat is, ahol meg lehet nezni par kepet a gyerkocokrol. A linket majd megirom itt, ha fennt vannak mar a kepek.

Pesten keddig maradtunk, majd leutaztunk Pecsre a szuleimhez. Aput aznap reggel engedtek ki a korhazbol igy nem volt tul jol es azota sincs sajnos minden rendben vele. :( Martin nagyon boldog volt, hogy lathatta a nagymamajat es a nagypapajat, na meg a nagybatyjait. Jartunk Dorkaeknal is, jo volt oket is ujra latni. Ezen kivul meglatogattuk a keresztszuleimet es az unokatesveremeket. A pecsi tartozkodasunk nagyon rovid volt, penteken reggel mar indultunk vissza Pestre ahol elso utunk Kittyekhez vezetett. Ott is lefenykepeztem a gyerekeket. A kislanya olyan kis edi, egybol elkezdtem vagyakozni egy kisbaba utan. :) Naluk is csak villamlatogatast tettunk, mint mindenkinel es mar mentunk is Gyalra a rokonaimhoz. Ok lattak minket vendegul az utolso nap amit Mo-on toltottunk. Szombaton segitettek bevasarolni es indultunk is vissza Angliaba. Itt is szeretnek mindenkitol elnezest kerni, hogy mindig rohantunk, de rajottunk, hogy dupla ennyi ido sem lenne eleg, hogy mindenkihez eljussunk es ne kelljen futnunk tovabb. Es mindenkinek akik vendegul lattak minket szeretnek megkoszonni mindent!!!

A hazafele utunk mar nem volt olyan egyhangu. Megalltunk Frankfurtban jatszoterezni es fotozni, majd Belgium egyik kisvarosaban a Mekiben, ahol ismet jot jatszott Martin. Erdekes, hogy nalunk nincs a Mekikben jatszoresz a gyerekeknek.

Martin annyira kifaradt, hogy a kompon vegig aludt, fel sem ebredt amikor ujra a kocsiba tettuk, sot meg itthon sem amikor berakta Norbi az agyaba es levetkoztette. :) Minket sem kellett elaltatni es Norbi 3 ora mulva ment a ceghez felvenni a munkajat.